VILLÁMLIK tárgyatlan ige -ott, -ana, ..moljon; -ani (csak 3. személyben)
- 1. (rendsz. alany nélkül) Villámlik (az ég): villám keletkezik, zegzugos v. szétágazó fénye hirtelen végigcikázik az égen. Zuhog az eső, dörög, villámlik. □ Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott. (Arany János) Olyant villámlott, mintha kétfelé repedt volna az ég. (Móra Ferenc)
- 2. (ritka, régies) Hirtelen fénnyel feltűnik vmi; kivillan. □ Aurora, amint fényje megütközött A harmatos fűn, a ligetek között Villámlik. (Csokonai Vitéz Mihály) Ökörszem villámlik itt-ott a tüske közt. (Bársony István)
- 3. (irodalmi nyelvben) <Fénylő tárgy> meg-megvillan, villog. □ A huszárnak azért villámlik a kardja, Mert égő szívéhez nagyon közel tartja. (Sárosy Gyula) Csillámlik a
, villámlik a Fényes acél patkó. (Arany János)
- 4. (átvitt értelemben, választékos) <Szem, tekintet heves, szenvedélyes érzéstől, erős indulattól, főleg haragtól> meg-megvillan; villog. Villámlott a szeme a haragtól. □ Egyenessen rám villámlott egy pillantása. (Csokonai Vitéz Mihály) A nő szeme
csodálatosan villámlott e szónál. (Jókai Mór)
- 5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Agyába, fejébe villámlik vmi: hirtelen eszébe jut, felötlik, felvillan benne <vmely gondolat>. □ Az villámlott a fejébe, hogy a szurok felforralásához idő kell. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: átvillámlik; bevillámlik; belevillámlik; felvillámlik; keresztülvillámlik.
- villámló.