VEVÉNY [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
postaügy,
hivatalos)
Vminek, kül. postai v. hivatalos küldeménynek feladásáról, ill. átvételéről szóló hivatalos elismervény.
Átadási, átvételi, feladási vevény; postai vevény; →
térti vevény; (
régies)
vevény mellett: átvételi elismervénnyel.
Aláírja, kitölti a vevényt. □ Petőfi Sándor honvéd kapitánynak barátilag vevény mellett. Debrecenben. (Arany János) Kezébe akadt egy csomó postai vevény
ötven
hatvan
negyven forintról szóltak. (Mikszáth Kálmán) Számára csak a szégyen maradt s a keserűség. A postai vevények maradtak, melyeket az adósságainak törlesztésére küldött összegekről kapott. (Babits Mihály)