VILÁGFI főnév (elavulóban)
Az előkelők, a jómódúak világában forgó, viselkedésében ahhoz alkalmazkodó, az életet élvezni szerető és tudó, rendsz. anyagi gondoktól mentes személy. A világfi könnyed modora, divatos öltözködése, csillogó szellemessége. □ Nagy világfi volt. Bolondultak érte az asszonyok. (Reviczky Gyula) Kedvesen csengett a hangja, udvariasan, a világfi, a korrekt jóbarát modorában. (Babits Mihály) Szentendy: világfi. Miért az? | Rágalmaz, gyanúsít, ámde világfi azért! (Radnóti Miklós)