VIJJOG [i v. í] tárgyatlan ige -ott, -tak, -jon (csak 3. személyben) (
hangutánzó szó)
<Sas v. némely más ragadozó madár> többször egymás után magas, éles, sivító hangot ad.
Vércse vijjog. Feje fölött vijjogott egy sas. □ Árpád nyomán majd medve cammog
Majd kánya víjjog, s éjnek szárnyasi Várják visítva a kelő vihart. (Vörösmarty Mihály) Mért víjjog a saskeselyű? | Mért szállong a turul s ölyű
| Széles Dunának partinál? (Arany János) A levegőben sirályok vijjogtak, a tenger sirályai, a vihar királyai. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: belevijjog; összevijjog; rávijjog; visszavijjog.
- vijjogás; vijjogó.