VIHÁNCOL tárgyatlan ige -t, -jon, (
régies) vihancol (
hangfestő)
- 1. (kissé rosszalló) <Rendsz. több személy, főleg serdülő korban levő gyermek, fiatal lány csintalanságból v. kacérságból> pajkosan, huzamosan, hangosan nevetgél, lármázva, bőrébe nem férve ugrabugrál, rendetlenkedik. A lányok folyton viháncolnak. A gyerekek a kapualjban viháncoltak. □ A talyiga
csikorgott, a rajta ülő gyerekek viháncoltak. (Mikszáth Kálmán) Tovább viháncol önfeledten | a sok hancúzó kisdiák. (Szabó Lőrinc)
- 2. (ritka) <Ló> vihog, nyihog. A ló viháncolva üdvözölte gazdáját.
- Igekötős igék: átviháncol; elviháncol; végigviháncol.
- viháncolás; viháncoló.