URAMÖCSÉM [m-ö] főnév (személyragos) uramöcsémet [e], (
ritka) uradöcséd, uraöccse [e] (
régies)
- 1. <Főleg a hajdani nemesség, kül. a dzsentrik körében fiatalabb férfi rokon, gyak. testvér kedveskedő megszólítása, megnevezése.> □ Kedves uramöcsém, hát hogy vagyunk? (Vas Gereben) Egy öreg urambátyám.
megszánta a kedves uramöcsémet. (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Hasonló körök társas érintkezésében a fiatalabb s rangban nem magasabb férfinak bizalmas, udvarias megszólításaként.> □ Kérem uramöcsém! ha már megházasodik, hagyjon föl eddigi bolondságaival. (Vas Gereben) Úgy, úgy, hadnagy uramöcsém, biztatá a bíróné asszony. (Tolnai Lajos)
- uramöcsémez.