URALOMVÁGYÓ melléknév -n v. -an, -bb
Olyan <személy>, akiben nagyfokú uralomvágy él. Uralomvágyó asszony, férfi. Uralomvágyó volt kora ifjúságától kezdve.
uraltatja magát
(népies) <Rendsz. kínáláskor> kéreti magát, elvárja, hogy könyörögjenek neki. Ne uraltasd magad, hanem egyél! || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Ember, állat> unszolásra, biztatásra vár. □ De Rózsi [= a hátasló] meghökkent, megállt, S nagyon uraltatá magát Kézzel, sarokkal, míg elé Mozdulni mert a fény felé. (Arany JánosBurns-fordítás)