UNDORÍTÓ melléknév -an v. -n, -bb
Undort keltő <személy, dolog>, megnyilatkozás. Undorító ember; undorító bűz, étel, íz, kotyvalék; undorító magatartás, viselkedés. □ Miért löktetek ide, hol a csúszó-mászó férgek hemzsegnek? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos: undortó. (Petőfi Sándor) A gyerekek mind varasak voltak, csipásak, nyálasak
s oly undorító váladék folyt belőlük, hogy még ma is iszonyodom. (Móricz Zsigmond)