Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. határozószó (a mondat szerkezetébe való beépülés többféle fokán)
1. (hangsúlyosan) (népies, régies) <Fokozó, nyomósító szóként, főleg igei állítmány előtt:> a szokottól, a várttól nagymértékben és meglepően v. feltűnően eltérő módon; nagyon (is), erősen, jól, alaposan, ugyan csak (I), derekasan; (gúnyos) csúfosan. Ugyan megjártam evvel az olcsó ruhával! Ugyan neki indultál! Ugyan megfuttattál! Még ugyan a lelkére kötöttem. □ Még a szél is ugyan neki gyűrközött, hogy Lovamat elérje. (Petőfi Sándor) Riogatom a gyerekre, hogy ugyan nekifeküdjék ám a tanulásnak. (Jókai Mór) || a. (melléknév v. határozó előtt, főhangsúllyal) (népies) A szokottól, a várttól feltűnően, meglepően elütő mértékben; ugyancsak (I). Ugyan jól megmondtad neki! □ Az egész lyány ugyan helyes. (Arany János) Megint mennek egy darabon, de az ostort már most ugyan erősen fogja mindenik. (Tömörkény István)
2. (hangsúlytalan helyzetben, közvetlenül a kiemelő hangsúlyú szó előtt) (bizalmas) <Nyomósítóként:> valóban, igazán; éppen(séggel); aztán; bizony. A gyerekeknek ugyan beszélhetsz. Ezt ugyan hiába mondod neki! Azt ugyan lesheted! Tőlem ugyan tehetsz, amit akarsz! || a. (bizalmas) <Tagadás v. ellentét, tiltakozás. nyomósítására:> éppen, bizony, aztán (I, 3). (Elmész?) Én ugyan nem! Én ugyan nem írok neki. Azt ugyan nem találod ott ilyenkor. □ Mit akarsz tőlem? A kulcsot? Abból ugyan nem eszel! (Mikszáth Kálmán) Azt véltem, mivelhogy barátod Nekem ugyan nem barátom. (Gárdonyi Géza)
3. (bizalmas) <A kérdés nyomósítására, csodálkozás, kételkedés, türelmetlenség árnyalatával:> vajon? Ugyan hová ment ez a gyerek? Hát ez ugyan ki lehet? Ugyan mit fecseg itt ez a hóbortos? □ Ugyan még meddig zengitek, | A régi kort ? (Petőfi Sándor) No, ugyan mit nevettek? (Mikszáth Kálmán)
4. (hangsúlytalanul) <Feltételes mondatban, a feltétel bizonytalanságának, az utólag felmerült kétségnek kifejezésére.> → Ha ugyan; → ha ugyan nem. Igyekszem pontosan ott lenni, ha ugyan el tudok menni. Végy kenyeret, ha ugyan lesz még a boltban. □ Még most is alig hogy látom, ha ugyan látom igazán. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Ez szomorította néha Görgei urat, ha ugyan ráért szomorkodni. (Krúdy Gyula)
5. (rendsz. erős hangsúllyal) <Fokozást jelentő következményes v. hasonlító mellékmondat részletezése helyett használt érzelemkifejező szóként, olyankor, amikor a beszélő (szinte) nem is tudná logikusan kifejteni a következményt v. a hasonlatot:> Hogy ugyan!: hogy no (na)! hogy még! □ Elég jó vót még, csak meg kellett vasalni meg egy új szekérrudat bele, olyan szekér lesz a, hogy ugyan. (Móricz Zsigmond)
II. kötőszó (rendsz. a mellékhangsúlyos előkészítő rész v. a főhangsúlyos rész után)
1. <Megengedő értelmű mondatban az előkészítő részben v. a tagmondat végén, rendsz. de, hanem kötőszóval bevezetett mondat előtt:> noha, (ám)bár, habár, (az) igaz, hogy ; annak ellenére, hogy ; ha is. Sok ugyan nincs, de azért adok. Hideg van ugyan, de a szél megállt. Én ugyan nem láttam, de hallottam, hogy □ Vak eszközül szolgáltam én ugyan, De mégis érzem szörnyű bűnömet. (Vörösmarty Mihály) A nap már kisütött ugyan, de a fűszálakon még csillogtak az esőcseppek. (Gárdonyi Géza)
2. (kissé bizalmas) <Az előző közléssel ellentétes v. megszorító értelmű mondat kapcsolására, a tagmondat élén:> különben, egyébként; egyébiránt; bár (I, 3). Ne vidd el a könyvet! Ugyan vigyed, nem bánom. □ Egy deli, vidor szűz ugyan, inkább gyermek Készűl kezeimből venni örök fátyolt. (Arany János) Mindent vasút hoz már Ugyan azért van most is vízi hajózás, de nem az, ami a régi. (Tömörkény István)
III. mondatszó (összetett mondatban első tagmondatként) (bizalmas)
1. <Tiltakozás, méltatlankodás kifejezésére.> Ugyan kérem ←. Ugyan, mama! Ugyan, menjen a csodába! Ugyan, menj már! Ugyan, hagyjon békén! Ugyan már, ne beszélj ilyet! Ugyan, mit gondol rólam?! □ Maga venne el egy fiatal gyermekleányt? Ugyan nézzen a tükörbe! (Csiky Gergely)
2. <Csitítás, nyugtatás kifejezésére.> Ugyan, ne mérgelődj már annyit! □ Miért nem dobtad ki? Ugyan. De igen. Ki kell az ilyent rúgni. (Kosztolányi Dezső)
3. <Biztatás, unszolás, kínálás nyomatékául.> Ugyan, tessék még venni belőle! □ No, ugyan kóstolja meg, mit szól hozzá? (Mikszáth Kálmán)
4. <Rendsz. ismeretlen személyhez intézett bátortalan v. szerény kérés, kérdés bevezetésére.> Ugyan, legyen szíves már nekem is egy kis tüzet adni. Ugyan kérem, nem tudná megmondani, hány óra van? □ Ugyan kérem, rebegi kedves félénk ajkkal melyik a Malom utca? Jól megyek-e erre? (Gárdonyi Géza)
5. (régies, gúnyos) Ugyan úgy-e?: <csipkelődő v. gúnyosan hitetlenkedő v. rosszalló kérdésként, ill. visszakérdezésként, meghökkent v. kétkedő felkiáltás, szóváltás közben:> csak nem?; ejnye!; igen?; no csak!; no nézd!; ne tréfálj!; no de ilyet!; no ne mondd! □ Beszél az úrfi, hogy ennyi meg ennyi öregapja volt. Ugyan úgy-e?: hát apja hány lehetett ? (Vas Gereben)
6. (népies) <A kérdés bevezetésére, gyak. kissé fölényes v. helytelenítő árnyalattal.> Ugyan bizony: ejnye vajon!? □ Ugyan bizon szólt hát maguknak csak ilyen szekerük van? (Tolnai Lajos) Ugyan bizony, nénemasszony miért veré meg a leányát? (Benedek Elek)