UTÓIDEJŰ [e] melléknév (nyelvtudomány)
Olyan <cselekvés, történés>, amely vmely más cselekvésnél, történésnél később megy végbe. || a. (nyelvtudomány) Utóidejű mellékmondat: olyan mellékmondat., amely a főmondathoz viszonyítva későbbi cselekvést, történést, állapotot, létezést fejez ki (pl. Mielőtt elmennél hazulról [utóidejű nm], zárd el a gázt!). || b. (nyelvtudomány) Utóidejű kötőszó: ilyen mellékmondatot kapcsoló k. (pl. mielőtt).