Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

UTÓVÉGRE határozószó
  • 1. <Gyak. az ellenérzés, méltatlankodás hangulatával, az előzményekből következő állásfoglalás magyarázatának nyomatékos bevezetéséül, gyak. is szóval együtt:> ha jól meggondolja az ember; hiszen, elvégre (1); végre is. Nem tűröm, hogy ilyen hangot használj, utóvégre nem vagyok akárki. Nem avatkozom bele, utóvégre semmi közöm hozzá. □ Minden szenvedésem édesanyám miatt volt. Utóvégre én csak egy kisgyerek voltam …, de anyám miatt meg tudtam ismerni a felháborodást. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) Utoljára (4); végül. Utóvégre mégis eljött. □ És azután, utóvégre, Észrevétlenül, megérve, Lehullani önmagától A kiszáradt életfáról. (Vajda János) Csak a vállukat vonogatták, és utóvégre se tudtak mást mondani, minthogy hadiözvegy lesz belüle. (Móra Ferenc)