Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. főnév -t, -ok, -a Tartózkodási helyéről más helyre, más vidékre v. országba menő, utazó személy. Szárazföldi utas; tengeri utas; az autóbusz, a hajó, a vonat utasai; a peronon álló utasok. A szomjas utasok megrohanták az állomás vendéglőjét. A hajó utasai gyönyörködve szemlélték a vidéket. □ Útas köszönj rám egy pint bort. (Csokonai Vitéz Mihály) Csapláros nyiss ajtót . künn útas áll. (Tompa Mihály) [Egy lány a villamosban.] Körötte durva lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott. (Tóth Árpád) Utasaink helyet kaptak a bőrüléseken, amelyek szakadtak, kopottak voltak. (Krúdy Gyula) Az utasok hordárért kiabáltak. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Olyan (szegény) ember, aki gyalog járja az országot. A messziről jött utas fáradtan rótta az országutat. □ Ha szegény utas jött, ezt mondta szívesen: "Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!" (Petőfi Sándor) Pest alatt ért össze utasunk az esttel. (Arany János)
II. melléknév (ritka) Úton levő, utazó <személy>. □ Az utas úriember kimutatta nevetés közben éles, hosszú, ritkás fogait. (Tolnai Lajos)