URAMBÁTYÁM főnév (személyragos) -at, (
ritka) uradbátyád, urabátyja, urunkbátyánk
- 1. (elavult) <Megtisztelő megszólításként, ill. megnevezésként:> testvérbátyja. □ Ez Bánfi Mihály uram,
kinek urabátyját a megboldogult fejedelem egy cigány hóhérral nyakaztatá le. (Jókai Mór)
- 2. (elavult) <Megtisztelő megszólításként, ill. megnevezésként:> nagybátya. □ Hol találom urambátyámat? Ma hallám, hogy Pesten lakik, kívántam tisztelkedni. (Vas Gereben)
- 3. (régies) <Főleg a hajdani nemesség, kül. a dzsentrik körében bizalmas, udvarias megszólításként, ill. megtisztelő megnevezésként:> általában a beszélőnél idősebb férfi. □ Hagyjon békét; uram bátyám, mondám neki; én
magamért felelek. (Kazinczy Ferenc) Kora vénség hava űl felettem: Mind a világ "ura bátyja" lettem [= megöregedtem]! (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): urambátyám-politika; urambátyám-világ.
- urambátyámos.