URALKODÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában az uralkodik igével kifejezett tevékenység, magatartás; az a tény hogy vki, vmi uralkodik (vkin, vhol).
- 1. Uralkodói, fejedelmi hatalom gyakorlása. Emberséges, korlátlan, zsarnoki uralkodás; a császár, a király uralkodása; átveszi, megkezdi az uralkodást; lemond az uralkodásról. □ Királyi széktek | előtt jelenjen meg tekéntetem | és intsen emberi uralkodásra. (Katona József) || a. Ennek időtartama. A király rövid uralkodás után meghalt. Hosszú uralkodása alatt sok háborút viselt.
- 2. (rendsz. rosszalló) Hatalom, befolyás gyakorlása, érvényesítése más(ok) fölött. Erőszakos, zsarnoki uralkodás; a nagyapa uralkodása a családon; családján, gyermekein való uralkodás. A nép lázongott a jegyző uralkodása ellen. □ Boldizsár és Gáspár átkutattak, összeturkáltak mindent, átvéve teljesen az uralkodást. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (átvitt értelemben) Vminek fékentartása, korlátozása, legyőzése. (Ön)magán, kíváncsiságán, szenvedélyén való uralkodás.
- 4. (átvitt értelemben, kissé választékos, rendsz. rosszalló) Vminek (káros, pusztító) elhatalmasodása, állandósulása. A drágaság, az éhség, a fagy, a járványok, a szelek uralkodása.
- Szóösszetétel(ek): uralkodásvágy.
- uralkodási.