ULÁNUS főnév -t, -ok, -a (
történettudomány,
katonaság)
- 1. <Régebben, némely állam hadseregében> dzsidával felszerelt, jellegzetes, lapos tetejű fémsisakot viselő lovas katona; dzsidás. Az ulánusok harcmodora. □ Majd jön egy pár század ulánus, s minden bolond magyarruhást felnyársal. (Tolnai Lajos) Felvirágozott, vidám francia ulánusokat láttam elvonulni. (Kuncz Aladár)
- 2. jelzői használat(ban) (összetett főnév előtt) Ulánusokból álló, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos. □ Egy ulánustiszt a pitvarba belépett, két ulánus közlegény pedig kivont karddal az ajtónál megállott. (Karinthy Frigyes)
- Szóösszetétel(ek): ulánuscsapat; ulánusezred; ulánushadnagy; ulánuskaszárnya; ulánustiszt; ulánusuniformis.