USZÍTÓ melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, (-lag) -bb Általában olyan <személy, ill. emberi megnyilatkozás, alkotás>, aki, amely uszít (23); bujtogató, lázító. || a. Olyan <személy>, aki kutyát v. ritkán más állatot támadásra, harapásra ingerel.
Kutyát uszító gyerek. || b. (
átvitt értelemben) Vki, vmi ellen lázító, vmire bujtogató <személy v. megnyilatkozás, alkotás>.
Uszító beszéd, cikk; háborúra uszító sajtótermék. || c. (
átvitt értelemben) Uszítással kapcsolatos, uszítást végző.
Uszító hadjárat.
- II. főnév -t, -ja Uszító (b) személy. Háborús uszító. □ Elvetemült uszitó! Fegyházba vitetlek azonnal. (József Attila)