URACS főnév -ot, -a (elavult, gúnyos)
Kiöltözött, piperkőc fiatalember, fiatal úr; ficsúr. Nyegle uracs. □ A mezei gazda áldja, a sétára készülő uracs átkozza az esős vasárnapot. (Eötvös József) Ha Klytaemnestra uralkodó természet is, szeretetre is vágyakozik, s ha Agamemnonnál nem találta meg, választ magának egy gyáva uracsot, ki neki tetszik. (Péterfy Jenő) Igen fiatalnak
, vagy koravén uracsnak
kell lennie annak, aki
a Vérmező mellé megy hölgyével, hogy
mindazt elmondja, ami a szívét nyomja. (Krúdy Gyula)