UNIFORMIS főnév -t, -ok, -a
- 1. (kissé régies, bizalmas) Egyenruha. Katonai uniformis; uniformisban jár; ledobja az uniformist: (átvitt értelemben is) elhagyja a katonaságot. A vasutasok új uniformist kaptak. □ A tisztek az ifjú
Szlávynét uniformisba öltöztették. (Kazinczy Ferenc) Levetette az uniformist
civilt öltött. (Karinthy Frigyes) Hetenként kétszer felvettem az uniformist, hogy
megmutassam magam a századnál. (Hunyady Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Uniformisba bújtat vkit, vmit v. uniformist húz vkire, vmire: uniformizálja.
- uniformisos.