Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
UNTALAN határozószó és melléknév, (régies) úntalan
I. határozószó (régies, választékos)
1. Megunás nélkül hosszabb ideig v. gyakran. □ Itt várja régtől fogva most is úntalan Parancsodat. (Kisfaludy Sándor) Elnézem én szemed s ajkad Untalan. (Petőfi Sándor)
2. Szünet nélkül, megszakítás nélkül; folytonosan. □ Földiekkel játszó Égi tünemény Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol úntalan. (Csokonai Vitéz Mihály) A falakon untalan számos fegyveres népség őrködik. (Jókai Mór). Az őszi avart rovom untalan. (Juhász Gyula)
3. Örökösen ismételve v. ismétlődve; egymást folyton váltva; újra meg újra; minduntalan. □ S hejh a kakas hamis madár, Untalan más fészekhez jár. (Petőfi Sándor) Az út rossz volt, a patak egyik oldaláról a másikra kellett untalan átkapaszkodni. (Jókai Mór)
II. melléknév (ritka, elavult) -ul Folytonos, szakadatlanul tartó. □ Ezek [= a rablók] is megunták már az untalan futást. (Jókai Mór)