UDVARMESTER főnév (
történettudomány)
Az uralkodói udvartartás egyik vezetője; főrendi méltóság. □ A király
inte udvarmesterének, hogy adjon valami jutalmat a vargának. (Jókai Mór) Nyílt a szemközti ajtó: belépett az udvarmester, azután két nemes apród. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely világi v. egyházi főúri udvartartás ügyeinek egyik intézője.
- Szóösszetétel(ek): főudvarmester.
- udvarmesteri; udvarmesterség.