Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

UDVARIATLAN
UDVARKÉPES
UDVARLÁS
UDVARLÓ
UDVARMESTER
UDVARNAGY
UDVARNOK
UDVAROL
UDVARONC
UDVAROS
UDVARTARTÁS
UGAR
UGAROL
UGAT
UGATÁS
UGATÓS
UGOR
UGORKA
UGORSÁG
UGRABUGRA

UDVARI melléknév és főnév
  • I. melléknév (csak a 4. jelentésben:) -bb
  • 1. Udvarra néző, nyíló <épületrész>. Udvari ablak, ajtó, lakás. □ Egy udvari és egy utcai szobájuk volt, közben kis konyha. (Krúdy Gyula) Meglepetve nézett föl a világos udvari ablakra. (Babits Mihály) || a. Udvaron (1) levő, udvarhoz tartozó <dolog>. Az udvari vízcsapot valaki nyitva hagyta.
  • 2. (történettudomány) Királyi v. fejedelmi udvarhoz tartozó <épület, intézmény, testület.> Udvari kamara, kamarilla, kancellária, kápolna, levéltár. □ Lépéseket tőn a bécsi udvari kamaránál, hogy fölszabadíttassék. (Csengery Antal) || a. (történettudomány) Királyi v. fejedelmi udvarban történő, előforduló, szokásos, ott keletkezett <dolog>. Udvari bál, cselszövény, ebéd, élet, gyász, költészet, méltóság, pompa, szertartás, szokások, ünnepség. □ Harangoznak délre, Udvari ebédre. (Arany János) Minden pletyka gyors lábon jár, de hát még az udvari pletyka! (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (történettudomány) Főúri v. fejedelmi udvarban hivatalt, szolgálatot teljesítő v. ilyen udvarhoz tartozó <személy>. Udvari ajtónálló; udvari bolond ←; udvari cselédség, énekes, inas, káplán, kertész, kocsis, orvos, őrség, pap, szakács. □ Negyedik helyen ül Lajos, egy vén herceg… Ennek tőszomszédja egy udvari dáma. (Sárosy Gyula) Vált vele négy-öt szót, nagy sebesen kérdez; Azután rendelte fejedelmi vérhez: | Szép Örzsike mellé udvari leánynak. (Arany János) || a. (régies) <Gyak. kitüntető címként:> Udvari fényképész, szabó, szállító, tanácsos.
  • 4. (átvitt értelemben, elavult) Művelt, finom modorú, udvarias személy, dolog. □ Egressy… bókjai nem látszottak eléggé udvariaknak. (Vörösmarty Mihály) Udvaribb ember vagy. (Eötvös József)
  • II. főnév (-t), -ak (régies) Az udvariak: a királyi v. fejedelmi udvarhoz tartozó, a király v. vmely előkelőség közvetlen környezetében élő személyek. □ Rohantak oda az udvariak, miniszterek, orvosok, szolgák. (Mikszáth Kálmán)