Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, huzamosan növénytermesztéssel hasznosított földterület, amelyet pihentetés, a termőképesség fokozása végett bizonyos időn, rendsz. egy éven át felszántott állapotban, bevetetlenül hagynak. Ugaron marad a föld; ugarnak hagyja a földet. Vetés előtt újra fölszántotta az ugart. □ Végigszántok az ugaron, Járok, kelek gyöngyharmaton. (Czuczor Gergely) Egyik kocka felszántott ugart, másik learatott tarlót, harmadik burgonya-, negyedik máléföldet mutatott fel. (Jókai Mór) Hallgat a völgy ölén a vasfényű ugar. (Tóth Árpád) Elérik az egyik fekete tábla szélét, belevágják az ekét a szürke ugarba. (Nagy Lajos) || a. (régies) Az ezen termő gyomnövényzet; gaz. Az ugart kaszálja. □ A nyulakat kergette az ugarban. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, költői) <A társadalmi, politikai, kulturális stb. tespedtség, elmaradottság, ill. a ki nem használt lehetőségek jelképeként.> □ Nép; a hazában nem volt már hazátok; Sírt még hogy adna, állt az ős ugar. (Arany János) Elvadult tájon gázolok: Ős buja földön dudva, muhar. | Ezt a vad mezőt ismerem, | Ez a magyar Ugar. (Ady Endre)