Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Az <a férfi>, aki udvarol (1) vkinek. Hevesen udvarló gavallérjai mind elszéledtek. □ Úgy hever nyugvószékén az udvarló lovagok között, mint egy királykisasszony. (Hunyady Sándor) || a. (ritka) Udvarláskor (1) használatos, szokásos. Udvarló modorban beszélt a hölgyekkel.
2. (elavult) Olyan <személy>, aki udvarol (2a), az udvarlására (2) van vkinek. Udvarló szolgák.
II. főnév -t, -ja
1. Udvarló (1) férfi, főleg fiatalember; gavallér (2). Sok az udvarlója. Faképnél hagyta az udvarlója. Körülrajongják az udvarlók. □ Oh, szép és nem szép leányok , ha nem voltam is udvarlótok, híven emlékezem reátok. (Gyulai Pál) Annyi tiszt lődörgött itt, hogy még a szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. (Mikszáth Kálmán) [Az orvos] megengedte, hogy néha táncoljon. Persze nem annyit, mint amennyi udvarlója akadt. (Hunyady Sándor)
2. (elavult) Az a személy, aki udvarol (2a). □ Király kérdi udvarlóitól: ki ott az a leány? (Jókai Mór)