TÍMÁR főnév -t, -ok, -ja (
népies,
régies) timár
Nyersbőrnek ásványi sókkal (timsóval, csersavval, konyhasóval stb.) való kikészítését foglalkozásszerűen végző szakképzett kisiparos, ill. szakmunkás. □ Megvetve a nemest, előkelőt
Vargák- s timárokhoz adod magad. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A törvényszéki elnök? egy timár fia, nem bír a gőgjével. (Tolnai Lajos)
- Szóösszetétel(ek): tímárbak; tímárbőr; tímárcsáva; tímárcser; tímárgyapjú; tímáripar; tímárkés; tímárlegény; tímármester; tímármunka; tímárműhely; tímársegéd; tímársó; tímártőke; tímárvarga.
- tímári; tímárság.