TISZTELETTUDÁS főnév
A tisztelettudó ember jellemvonása, ill. magatartása; az illető megadására való készség, jó modor.
Kellő tisztelettudás. Ebben a fickóban nincs semmi tisztelettudás. Tisztelettudásával nyerte meg feljebbvalói tetszését. □ Gazduram szól be az ajtón egy béreslegény, tisztelettudással állva meg a kemence mellett. (Tolnai Lajos)