TINTANYALÓ melléknév és főnév, (
népies,
régies) tentanyaló, téntanyaló (
gúnyos,
tréfás)
- I. melléknév (ritka) Általában főleg írással foglalkozó, testi munkát nem végző <személy v. közösség>. □ Felszakított egy követ a járdáról
Azzal a kővel kezdte el döngetni a tanoda vasajtaját, átkozódva, hogy mind az egész tintanyaló világot meg fogja odabenn ölni. (Jókai Mór) || a. (kissé régies) Kül. tisztviselői munkakörben dolgozó, írásbeli munkát végző <személy>. Tintanyaló hivatalnok, írnok.
- II. főnév Általában írással foglalkozó, testi munkát nem végző személy. □ Nem vitáztam az országgyűlésen Azokkal a tintanyalókkal. (Madách Imre) || a. (kissé régies) Kül. tisztviselői munkakörben dolgozó személy. Tintanyaló volt a városnál. □ A cukrászdában a fiatalabb tintanyalók lógázkodnak [= lézengenek] naphosszat. (Mikszáth Kálmán) Bezárult tanulói pályafutása. Az adóhivatalba jött, tintanyalónak, úrnak. (Kosztolányi Dezső) || b. (kissé régies) Tehetségtelen (újság(író); firkász. □ Azt a tintanyalót
mint a becsület útonállóját pellengére kellene állítani. (Reviczky Gyula)