TESTVÉRTELEN [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (
választékos)
Olyan <személy, csoport>, akit v. amit testvéri, rokoni kapcsolatok nem kötnek sehová; egyedülálló, magános, elhagyott.
Testvértelen nép. Testvértelenül bolyong a világban. □ Néz nyúgatra, borús szemmel néz vissza keletre A magyar, elszakadott testvértelen ága nemének. (Vörösmarty Mihály)