TESTISÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. (irodalmi nyelvben) A testi, főleg a nemi élvezetek iránti fokozott hajlam, erős nemi ösztön; érzékiség. A testiség rabja. □ Tíz év múlva egyszer csak kilobbant benne is a testiség kultusza. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Vkinek testi mivolta. Az ember testiségének kiemelése.