TÉVES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Az igaztól, a valóságtól, a helyestől eltérő, helytelen, hibás.
Téves cím, eszme, felfogás, hiedelem; téves kapcsolás: a) <telefonhíváskor> olyan k., amely a hívóállomást nem a kívánt állomással köti össze; b) (
átvitt értelemben,
bizalmas,
tréfás) félreértés, tévedés (történt);
téves okoskodás, tévesen állít, gondolkodik, jelent; tévesen ítél meg vmit; téves az a hír, hogy
Téves volt a bejegyzés. Tévesen értelmezte, amit hallott. □ Ez a beírás téves. (Ambrus Zoltán)