Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
TIPIKUS melléknév és főnév (régies írva: typicus is)
I. melléknév -an, -abb
1. Vmely típust kifejező, képviselő, megszemélyesítő, arra v. a maga nemében jellemző, jellegzetes. Tipikus álmodozó, tipikus tanár, tipikus vénlány; tipikus vonások; tipikus falu, kisváros, nyírségi táj. □ [A regény] alakjai történelmünk typicus, kiváló egyéniségei voltak. (Jókai Mór) Olyan tipikus pestiek utaznak a habokkal, akik még Budán sem jártak életükben. (Krúdy Gyula) || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) <Vmely ember(csoporto)t, társadalmi jelenséget, viszonyt> a maga típus voltában, legjellegzetesebb vonásaiban életszerűen megjelenítő, ábrázoló, megszemélyesítő. Tipikus helyzet, jellemek. □ A görög szobrászatról csak halvány fogalma lesz annak, ki az alakokból csak a tipikus vonást érzi ki. (Péterfy Jenő)
2. Vmire jellemző, vmivel együtt járó, vmihez hozzá tartozó, általános, rendszeres. Tipikus eset, jelenség, megoldás, tünet. A betegség tipikus lefolyása.
II. főnév -t (csak egyes számban) A tipikus vonások, jegyek összessége. A szocialista realizmus a tipikusnak az ábrázolására törekszik.
tipikusság.