TINÓRÚ [ú v. u] főnév -t, -ja tinorú (növénytan)
Rendsz. kellemes ízű, nagy testű, húsos ehető gomba; vargánya. (Boletus edulis). Egy kosár tinórú. || a. jelzői használat(ban) Tinórú gomba. Vett néhány csomó tinórú gombát. □ László uram annyi színt váltott e szavakra
, mint a kettétört tinorú gomba. (Jókai Mór) || b. jelzői használat(ban) Tinórú gombák: ezt és a vele rokon ehető és mérges gombákat magába foglaló nemzetség. (Boletus).