TEVE [e-e] főnév tevét, tevéje [e, e-e]
Kérődző, párosujjú emlősállat, a sivatagi vidékek hasznos teherhordó állata (Camelus). →
Egypúpú teve; →
kétpúpú teve; tevén utazik. Régen a tevét a sivatag hajójának mondták. □ Cifrán felöltöztetett két tevék
az alkoránt [= a koránt] vitték. (Mikes Kelemen) A táborban már akkor a vízhordó tevék is megjelentek. (Gárdonyi Géza) A sátor ponyvája föllebben, és két kopott tevét kihoznak. (Tömörkény István)
- Szóösszetétel(ek): tevebőr; tevehajcsár; tevehajtó; tevehát; tevekaraván; tevepásztor; tevetej; tevetrágya.
- tevés.