TÉVEDEZ [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. Ide-oda, erre-arra téved (1). □ Tévedezzünk ösvénytelen utakon! (Kemény Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) □ Lenn a völgyben lassu patak tévedez. (Petőfi Sándor) Villám deríti csak föl az utat, Mely majd bozót és szirt közt tévedez. (Madách Imre)
- 2. (régies, irodalmi nyelvben) <Szem, tekintet> vmely lelkiállapotban (ábrándozás, búsulás, félelem, ijedtség stb.) cél nélkül ide-oda irányul □ A hölgy sorra nézte fénylő fegyvereit, Vagy talán szemei csak tévedezének. (Arany János) Szemei a lyánka arcáról Malárdyéra, és onnan ismét vissza tévedeztek. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: betévedez; eltévedez.
- tévedezés; tévedezett; tévedező.