TISZTELETLEN [ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Vki, vmi ránt a kellő tiszteletet nem érző, nem tanúsító <személy, megnyilatkozás>.
Tiszteletlen ember, suhanc; tiszteletlen beszéd, kifejezés, szavak, magatartás, viselkedés, tiszteletlen hangon v.
tiszteletlenül beszél vkivel. □ Vigyáztam
, hogy levelembe
semmi tiszteletlen szó ne csússzon be. (Kazinczy Ferenc) Az öregúr felől a legtiszteletlenebbül nyilatkoztak. (Jókai Mór) Magas méltóságokról, országosan elismert koszorús írókról nagy társaságokban a lehető legtiszteletlenebbül nyilatkoztam. (Kosztolányi Dezső)