TETTLEGESSÉG [ë-e-ë] főnév -et, -e [ë. e] (többes számban ritka) (
hivatalos)
Tettleges (1) bántalmazás, bántalom; verekedés, ütés, ütlegelés.
A vita már-már tettlegességig fajult. Tettlegességre került a dolog. Tettlegességre vetemedik. A tettlegességtől sem riadt vissza. □ Tisza Lajos
Füzesséry Gáborral Debrecenben összetalálkozván, közöttük némi tettlegességre került a dolog. (Csengery Antal) Minden ízével és idegszálával tiltakozott a tettlegesség ellen, az ösztönével, mely utálja az erőszakot. (Kosztolányi Dezső)