TETTETETT [ë-e v. e-e-ë] melléknév -en [e], (népies) tetetett [ë-e-ë]
Olyan <állapot, érzés, magatartás>, amelyet vki tettet; mutatott, színlelet, nem őszinte. Tettetett barátság, együgyűség, érdeklődés, jámborság, nyugalom, szívesség. Tettetett vidámsággal járt-kelt az emberek között. □ Kevély lépésekkel, tettetett nyugalomban lépe a
templomba. (Kazinczy Ferenc) Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében, | S tettetett jó kedvvel szólt ilyeténképpen
(Petőfi Sándor)