TETTENÉRÉS [ë-ë; n-é] főnév (
jogtudomány)
Vmely bűncselekmény tettesének v. részesének rajtakapása, leleplezése a cselekmény elkövetése közben, tetten kapás.
A tettenérés pillanata; a tettenérés esete áll v.
forog fenn. Tettenérés esetén a tolvajt azonnal le kell tartóztatni. Tettenérés esetén nem véd a mentelmi jog. □ Országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani tettenérés esetét kivéve nem lehet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)