TETSZETŐS teccetős] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <dolog, tárgy>, amely első pillanatra v. hallásra megtetszik, kellemes hatású, jó benyomást keltő, kiváltó. Tetszetős kirakat, külső, szín; tetszetősnek talál vmit. □ Hátha
tetszetősebb lesz, amit én csak így-úgy szeretek, annál, amibe egész lelkemet beléleheltem. (Arany János) A természet mindent ráhalmozott, ami a szemnek tetszetős és kellemes. (Mikszáth Kálmán) || a. Kellemes, jó benyomást, tetszést keltő <cselekvés v. ennek eredménye>. Tetszetős csomagolás, elrendezés, fellépés megjelenés, mozgás, rendezés, tálalás, tánc.
- 2. Olyan <dolog, szellemi megnyilatkozás>, amely elfogadhatónak, elhihetőnek, méltányolhatónak, kedvezőnek, előnyösnek, tűnik fel. Tetszetős elmélet, érv, gondolat, magyarázat, megokolás, ürügy.
- tetszetősség.