Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TETŐPONT főnév
  • 1. (mennyiségtan) <Vmely függvénygörbén> az a pont, ahol a függvény a legmagasabb értéket éri el; maximum. || a. (fizika) <Az elhajított test pályáján> a legmagasabb pont.
  • 2. (csillagászat) Az a képzelt pont, ahol a helyünkről kiinduló merőleges az égboltot metszi, az éggömb legmagasabb pontja; zenit.
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) <Fejlődésében, fokában, mértékében változó folyamatban> rendsz. az a szakasz, pont, amikor vminek a megnyilvánulása a legerősebb, leghatékonyabb. Tetőpontjára ér, jut; tetőpontrahág. A jókedv tetőpontra hág. Hatalma tetőpontjához érkezett. A láz délután éri el tetőpontját. Sikereinek tetőpontján vonult vissza. □ Toldi… Dühe tetőpontján harap önkarjába, Hogy minden ereje hiába, hiába. (Arany János) A spanyol irodalom… fejlődésnek éppen tetőpontján volt. (Ambrus Zoltán) Az általános franciaországi gyógyszerhiány… a spanyoljárvány miatt tetőpontra hágott. (Kuncz Aladár)
  • tetőponti, tetőpontú.