TÉTLENKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
választékos)
Idejét tétlenül tölti, semmi komoly tevékenységet nem végez; lopja a napot.
Igen tevékeny ember, egy pillanatig sem tétlenkedik. Soha életében nem szeretett tétlenkedni. □ Fájdalom és düh hangzik szivembe! | Fájdalom, mert düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom, És düh, és düh, mert tétlenkedünk. (Petőfi Sándor) Kivált így télen látni a nagy ablakú kávéházakban embereket, akik ott tétlenkednek napestig. (Gárdonyi Géza)