TALÁLKA főnév ..kát, ..kája
Általában megbeszélt időben és helyen való találkozás; találkozó.
Találkája van vkivel, vhol; találkára megy, siet; találkát ad vkinek; elmulasztja a találkát. □ A forradalmár ifjú hírlapírók nyaranta az intézet környékén adtak találkát. (Krúdy Gyula) || a. (
választékos) Szerelmi találkozó; légyott, randevú.
Találkára hív, vár vkit. Nem ment el a találkára. Megbeszélték a találkát. □ Este a legkisebb
Nyerge lány titokban levelet adott át
Tibor kibontotta és elhűlt, mikor látta, hogy Hilda írt, ki másnap reggel már találkát adott, a városon kívül. (Kosztolányi Dezső)