Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami tajtékzik (1), tajtékot (1) ver, hány. Tajtékzó folyam, tenger. A tajtékzó hullámok közt föltűnik egy csónak. Vitorlások szántják a tajtékzó habokat. □ E vérrel tajtékozó patak folyamatja, Mely sírjok oldalát végig harsogtatja, Mind oly jelek, melyek a szívet serkentik. (Csokonai Vitéz Mihály) A zuhatag tajtékzó habjai tombolva csapódnak fel a sziklára. (Jókai Mór)
2. Olyan <ember, állat>, akinek, amelynek száján, testén hab, tajték (2) képződik. Megállítja tajtékzó lovát. A mentők vitték el a tajtékzó embert. □ A tajtékzó mén már összerogy: ő pedig állva Véresen, és tépett fegyverrel még keseredten Visszaver és harcban készűl elvenni halálát. (Vörösmarty Mihály) A szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan <testrész>, amelyet tajték lep el. Tajtékzó szájú őrült. A ló tajtékzó hátáról levette a nyerget. || b. (átvitt értelemben) Tajtékzó szájjal: a dühtől magán kívül <beszél, szónokol, ordít stb.>. □ Tajtékzó szájjal és heves gesztusokkal szónokoltak. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, választékos) A végsőkig felfokozódott <düh, harag>. Tajtékzó dühvel támadt ellenfelére. □ A megzavart törökök tajtékzó dühvel kotródnak visszafelé. (Gárdonyi Géza)