TESTVÉRISÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. (ritka, irodalmi nyelvben) Közös szülőktől való származás, testvéri (1) viszony, kapcsolat. □ Pistát annyira szerettem, amennyire csak megszereti az ember azt, aki vele töltötte élete első és benyomásra legérzékenyebb részét, a testvériség közös börtönében. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben) Az az állapot, amikor az emberek, népek, nemzetek testvéri (2) egyetértésben, barátságban, békésen, szeretetben élnek. → Szabadság, egyenlőség, testvériség; a testvériség eszméje, jelszava; a nemzetek testvérisége. A népek a testvériség zászlaja alá sereglenek. Testvériségben forrtak össze. □ Az embernem, mint egy család, Szeretettől övezve, Testvériségben, mint talán | Kain előtt élhetett. Nehány őrültet most feszítenek fel, Testvériségről, jogrul álmodókat. (Madách Imre)
- testvériségi.