TESSÉKEL [e-ë tárgyas ige -t, -jen [ë]]
<Rendsz. a "tessék" felszólítást használva> udvariasan, esetleg gyengéd érintéssel irányít vkit vhová.
A szobába tessékelte vendégét. □ Egy kézmozdulattal előre tessékelte Gergelyt. (Gárdonyi Géza) A csendbiztos meggyújtotta a gyertyát, s asztalhoz tessékelte Jóskát. (Móra Ferenc) || a. (
ritka) Kínál (1).
- Igekötős igék: áttessékel; betessékel; eltessékel; hátratessékel; hazatessékel; kitessékel; letessékel; odatessékel; továbbtessékel; visszatessékel.
- tessékelés; tessékelő; tessékelt.