TESTTARTÁS főnév
Az a jellegzetes mód, testhelyzet, ahogyan vki állva, járva, esetleg ülve testét, tagjait alkati adottságai, egyénisége v. a megszokás folytán, esetleg vmely egyéb oknál fogva tartja.
Alázatos, büszke, előkelő, fáradt, görnyedt, hajlott, katonás, kényelmes, lomha, merev, rossz testtartás. Feszes testtartásban áll; utánozza vkinek a testtartását. Méltóságos testtartásban fogadta a követeket. Görnyedt testtartásáért sokszor megszidták. □ Csinos fiú volt,
barna arccal, imponáló testtartással. (Mikszáth Kálmán) A testtartásában is, a mozdulataiban is van valami
, amit előkelőnek mondanak. (Nagy Lajos)
- testtartási; testtartású.