TESTAMENTUM , [ë-ë] főnév -ot, -a (
népies,
régies) testamentom, testámentom, testámentum
Végrendelet.
Testamentumot készít. Testamentumában a fiára hagyta házát. □ E szókra sebéről tépvén a flastromot, Meg is tette mindjárt a testamentumot. (Csokonai Vitéz Mihály) Elhívta a város bíráit, s a következő testamentumot diktálta nekik
(Mikszáth Kálmán) Testamentumot, szörnyűt, írni És sírni, sírni, sírni, sírni. (Ady Endre)
- Szóösszetétel(ek): 1. testamentumtétel; testamentumtevő; 2. ótestamentum, újtestamentum.
- testamentumi; testamentumos.