TESTÁL [ë] ige -t, -jon
tárgyas (
népies) <Vagyontárgyat> végrendeletileg vkire, vkinek v. vmely intézményre, intézménynek hagy, írat; örökül hagy, írat; örökül hagy, hagyományoz. Vö: rátestál.
Rám, rád, ránk, rátok, rájuk testál. Testvérére testálta házát. □ Mindenemet a te gyermekeidnek testálom. (Szigligeti Ede) A lábas jószágot testálom a testvérem fiának. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) (
ritka) □ Hogyha meghal, csak megáld, de Nem testál. (Arany János) || b. tárgyas (
népies) Távozáskor ajándékként vkinek átad v. hagyományoz vmit.
Holnap elköltözöm innen, és a könyveimet rád testálom. □ Magának testálom a növénygyűjteményemet. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan (
ritka) Végrendelkezik. □ Testálhatsz e pörről mint vagyonodról. (Madách Imre)
- Igekötős igék: eltestál; rátestál.
- testálás; testálható; testáló; testálódik; testált.