TÉNYKEDÉS [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hivatalos)
A ténykedik igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki vmi ténykedik; működés, tevékenység.
Hivatalos ténykedés közben; a bizottság, az igazgató, a vezetőség ténykedése. □ A hivatali ténykedés folytán megszabadult a postakert locsolásától, ami szintén az ő ügykörébe tartozott. (Móra Ferenc) || a. (
választékos,
rosszalló,
gúnyos) <Elítélendő, káros> cselekvés, cselekedett, tett.
Első ténykedése volt, hogy mindenkit összeszidott. □ Ön díszes és jövedelmező hivatalát a leglelketlenebb ténykedésekre használta föl. (Tolnai Lajos)