TERPESZKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék, (-jen) [e, ë, ë] (
rosszalló)
- 1. <Személy> (kezét-lábát szétrakva), kelleténél nagyobb helyet elfoglalva, kényelmeskedve ül. v. fekszik vhol. Terpeszkedik az asztal mellett, a villamoson. || a. (gúnyos) Vki érdemtelenül igen jó helyen van, várakozáson felül jómódban él. A falu uraságai ott terpeszkedtek az első sorban. □ Dominiumokban terpeszkednek a leányai. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben) Vmi szélesen, szokatlanul v. a kelleténél nagyobb helyet elfoglalva áll, van vhol; széles, nagy helyet foglal el. □ Ott terpeszkedett egy-egy püffedt zsák idomtalanul szétállva. (Mikszáth Kálmán) A templomtéren sárga, földszintes kastély terpeszkedett. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Vmi a környezetből kiütközve, ahhoz mérten igen nagy terülten van. A falu határában nagybirtokok terpeszkedtek. Az új malom ott terpeszkedett a falu végén. □ A rokon ott lakott a falu derekán, a legnagyobb parasztházban, amely csak úgy terpeszkedett a vályogoszlopaival. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: elterpeszkedik; felterpeszkedik; melléterpeszkedik; ráterpeszkedik; széjjelterpeszkedik; szétterpeszkedik; végigterpeszkedik.
- terpeszkedés; terpeszkedő.