Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TERMINUS [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
  • 1. (választékos) Az az időpont, amikorra vminek be kell fejeződnie; határidő. Ez az utolsó terminus; terminusra dolgozik.
  • 2. (kissé választékos) Az az időpont, amikor vminek meg kell történnie. Idézési terminus: az az időpont, amikor vkinek meg kell jelennie vmely hatóság, bíróság előtt; tárgyalási terminus. □ Így érkezett el a bécsi orvosi kongresszus terminusa… (Hunyady Sándor) A tárgyalást elhalasztjuk, új terminust nem tűzök ki. (Nagy Lajos) || a. (iskolai) Vizsgának kitűzött ideje. Terminust kap, kér.
  • 3. (kissé választékos) Az az időtartam, amely alatt vminek el kell készülnie, vmit meg kell tenni; határidő. Rövid terminust kapott a könyv megírására. □ [A miniszter] egyheti terminust kért, hogy a kérdésre lelkiismerete szerint válaszolhasson. (Krúdy Gyula)
  • 4. (tudományos, régies) Műszó, szakkifejezés. □ A mi deákunk… faluról falura béjárja az atyjafiait – Aristotelesnek ott egynehány terminusit kipöki, de diákul már szégyenlene beszélni. (Mikes Kelemen)
  • 5. (filozófia) Fogalom, mint a következtetésben szereplő ítéletek eleme.
  • terminusú.